A párt szervezeti felépítése alapjában véve decentralizált, heterarchikus, megfelel a kor követelményeinek. A legfőbb problémák inkább csak az alapszabály be nem tartásából adódnak. Alapszabálymódosítást nem a szervezeti felépítéssel kapcsolatban kellene eszközölni (én a magam részéről azt változatlanul hagynám), hanem a vezetőkiválasztási rendszert tenném sokkal szabadabbá, demokratikusabbá. Minden párttisztség-, országgyűlési- és önkormányzati tisztségviselőjelölt állításakor nyílt pályázatot kellene kiírni. Más szóval, a jelölési rendszert fel kellene váltani pályázati rendszerrel. A vezetőválasztás menetrendje ez alapján a következő lenne:

1) A helyi küldöttgyűlés, a megyei párttanács, illetve az országos választmány (attól függően, hogy melyik szintnek van kompetenciája a jelölt állításakor) meghatározza a pályázat feltételrendszerét, azaz azt, hogy milyen előfeltételeknek kell a potenciális jelölteknek megfelelniük ahhoz, hogy az adott tisztségre pályázhassanak. (Pl. milyen végzettséggel, politikai tapasztalattal, szaktudással, stb. kell minimálisan rendelkezniük).

2) Bárki aki megfelel az alapvető minimumkritériumoknak, program és életrajz benyújtásával pályázhat, amelyet átad a szervezőbizottság részére. Nem jelölőbizottság van, hisz a bizottságnak nem kompetenciája a jelölés, csak a jelöltállítási folyamat megszervezése!

3) A szervezőbizottság összegyűjti a pályázatokat, és kiválasztja belőle azokat, akik megfeleltek az illetékes testület által előírt minimumfeltételeknek. A bizottságnak nem áll jogában politikai döntés alapján mérlegelni, hanem kötelessége minden olyan pályázót, aki megfelelt a minimumkövetelményeknek jelöltté nyilvánítani.

4) A szervezőbizottság megszervezi a párton belüli kampányt, azaz a tisztségviselőjelöltek vitáit, programjainak ütköztetését, stb. A szervezőbizottság felelőssége és kötelezettsége, hogy biztosítsa a lehetőségét annak, hogy a jelöltek széles köröknek bemutatkozhassanak és bemutathassák programjaikat még a tisztújító küldöttgyűlések és kongresszus előtt. Ma sokszor olyan jelöltekre szavazunk, akiket nem is ismerünk (vagy szavazunk a jelenleg pozícióban lévő személyre, akinek legalább a nevét tudjuk), mert szinte semmilyen párton belüli kampány nem folyik. Nem ismerünk programokat, ma csak és kizárólag mutyizás folyik. A 2004-es elnökjelölti vita volt az első és egyetlen az MSZP-ben, amikor ténylegesen nyílt pártvita folyt, de akkor is csak és kizárólag az országos elnöki tisztségért. Ez kevés, ezt ki kéne terjeszteni minden párt-, országgyűlési- és önkormányzati tisztségre egyaránt. A párton belüli kampányt sajtónyilvánossá kellene tenni, és a párt belső csatornáit is fel kellene használni arra, hogy a vélemények minél szélesebb körökhöz eljussanak. (Ki kell építeni egy e-mail-es hálózatot.) Nem baj ha sok a jelölt, sok a vélemény, sok a különböző program. Legyen nyílt ezek ütköztetése, és legyen valóságos politikai verseny! Ma a párttagok jelentős része haszontalannak érzi magát a pártban, mert információhiány miatt csak vagy nagyon szubjektív hatások alapján, vagy teljesen ad hoc módon, szinte „vakon” tud csak szavazni. Az új rendszerben tagság végre tényleg képes lenne mérlegelni és megvitatni, hogy ki alkalmas bizonyos tisztségekre, és ki nem. A tagság végre ténylegesen képes lenne elvégezni a politikai ítéletalkotó és döntéshozó szerepét.

5)   A párton belüli kampány után a jelöltek közül az illetékes párttestület (küldöttgyűlés, kongresszus) titkos szavazás alapján választ.