A Jobbik választási programjának (ami innen letölthető) monetáris politikával foglalkozó része (17-18. oldal) röviden a következő pontokban foglalható össze:
1. Hiba volt az elmúlt évtizedekben Magyarországon, hogy a Magyar Nemzeti Bank a Kormánytól független intézményként működött. Az elmúlt húsz év gazdasági sikertelenségének a fő felelőse a jegybank volt.
2. A jegybank mindvégig a multinacionális befektetői tőkével működött együtt azért, hogy kiszipolyozza és külföldre menekítse a magyar nemzeti jövedelmet. Ennek érdekében direkt magasan tartotta az alapkamatot és megdrágította a magyar vállalkozók hitelfelvételét.
3. A Jobbik szerint a jegybanki politika nem csökkentette, hanem inkább szította az inflációt.
4. A jegybank a forint értékének folyamatos romlását igyekezett elősegíteni, és ezzel lassította, stagnálás közelében tartotta hazánk gazdasági növekedését.
A Jobbik programjának egyik fele felelősöket k eres és arrogáns stílusban vádol, a másik fele pedig meglehetősen ködös ígéreteket fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy az előbb felsorolt négy ponton hogyan változtatna gyökeresen. Kijelentik például, hogy a jegybanki alapkamatot drasztikusan csökkenteni fogják, az inflációs célt a lehető legalacsonyabban szabják meg, a jegybanki vezetőket pedig felelősségre vonják.
Mindezzel szemben pedig, most tekintsük a tényeket:
1. Kivétel nélkül, minden egyes fejlett országban a jegybankok teljes függetlenséget élveznek a mindenkori kormánytól, és a Magyar Nemzeti Bank hatáskörei is teljesen EU-konform módon van szabályozva.
2. Minden külföldi tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a jegybankok függetlenségét elvették, és azokat a kormányok alá rendelték, akkor az nagyon káros gazdasági következményekkel járt. Ezután ugyanis, a választások előtt a kormányzó pártok arra használták a monetáris politikát, hogy rövidtávon mesterségesen felpörgessék a gazdasági növekedést, azonban ez középtávon már mindig gazdasági visszaesésben és az infláció megugrásában csapódott le. A jegybankok így tartósan is elvesztették a hitelességüket, és jelentősen romlott a monetáris politika hatékonysága.
3. Szakmailag egyértelműen nonszensz, hogy a Jobbik egyszerre kritizálja a magas kamatokat és az MNB inflációval kapcsolatos "érzéketlenségét" is. A magas kamat ugyanis egyértelműen inflációcsökkentő hatású (ugyanis, visszafogja a fogyasztói és a vállalati kiadásokat, csökkenti a makrokeresletet, erősíti a forintot, és ezen keresztül az export helyett a hazai értékesítést támogatja, a hazai árukínálatot növeli).
4. Szakmailag totálisan értelmezhetetlen, hogy hogyan lehetne gyenge forinttal lassítani a gazdasági növekedést. A forint leértékelése ugyanis valójában exportösztönző és gazdaságélénkítő hatással jár.
A teljesen összefüggéstelen és szakmailag önellentmondó pártprogramból az viszont egyáltalán nem derül ki, hogy a Jobbik szerint mi kellene hogy legyen a monetáris politika legfőbb célja (esetleg az infláció leszorítása vagy a foglalkoztatottság növelése és a gazdasági növekedés gyorsítása?).
Az sem derül ki, hogy a Jobbik szerint milyen árfolyamrendszert kellene alkalmaznia a jegybanknak, viszont megtudhatunk a programból egy egészen megdöbbentő szándékot (13. oldal III.1.11. pont)! A Jobbik a szociális kártyák szélesebb körű elterjesztésével a "helyi pénzek" elterjedését kívánja előkészíteni! A Jobbik tehát nemcsak, hogy nem gondolkodik az euró bevezetésében, de ráadásul még a vidéki, "lokális gazdaságok globális függőségének" csökkentése érdekében a forint mellett helyi használatú valutákat is be kívánna vezetni.
Ez a politika teljesen ellentétes minden szakmai megfontolással, nemzetközi tapasztalattal és tendenciával.












