A Jobbik a mezőgazdaságot tekinti a gazdaság első számú húzóágazatának, (és a programjának részletezésekor is ennek szentel a legnagyobb terjedelmet és hangsúlyt). Az ezzel kapcsolatos program röviden a következőképpen foglalható össze:
1. Tömjük tele pénzzel a mezőgazdaságot, államilag támogassuk a városból vidékre költözést, mert majd a mezőgazdaság fogja felszívni az ország szabad munkaerőkapacitását.
2. A földbirtokok egy jelentős részét vásárolja fel az állam, majd ezt kedvező feltétellel adja ki hosszú távú bérletbe a háztáji gazdálkodóknak, őstermelőknek és a városból vidékre költöző gazdálkodni vágyó fiataloknak.
3. Minél kisebb gazdaságok legyenek, a nagy gazdaságok támogatása pedig exponenciálisan csökkenjen.
4. Hosszú távon is tiltsuk meg a külföldi földvásárlást, továbbá a hazai mezőgazdasági vállalkozók védelmében korlátozzuk az élelmiszerimportot a fogyasztás max. 20%-ában.
A Jobbik programja gyakorlatilag iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet kiválasztani és előnyben részesíteni az összes ágazat közül a legkevésbé jövedelmezőt, hogy hogyan lehet államilag vezérelve széttördelni a birtokméreteket és ezzel még versenyképtelenebbé tenni a mezőgazdaságot, majd hogyan lehet csökkenteni az ezután már rájuk veszélyt jelentő versenyt (ami egyébként normál piaci viszonyok között innovációra és fejlődésre ösztönözne ). Ráadásul, hogy hogyan lehet még a fogyasztók szabadságát is csökkenteni és 20%-ban maximalizálni a külföldi áruk választási lehetőségét.
Érdekes dolog, hogy azt még magának a Jobbiknak a programja is elismeri, hogy mindez ellentétes a hatékonyság elvével, hiszen például a következőt írja: "A mezőgazdaság a mi értelmezésünkben nem a profit maximalizálását kiszolgáló, a globális piacra holtmunkával monokultúrás alapanyagot termelő ipari üzem." A gond azonban az, hogy nem igazán magyarázza azt meg a Jobbik, hogy ha nem a jövedelmezőségért, akkor mi más okból szeretne több millió embert falura költöztetni. Az olyan "csenevész" mondatokból, hogy "a vidék- és agrárfejlesztés területét érintő minden gazdasági tervet, programot és pályázatot társadalmi szintű gazdasági és "közjóhatékonysági" mutatókkal is meg kell alapozni" arra lehet következtetni, hogy a mezőgazdaság szerintük a normál élelmiszer-termelési funkcióján túl valamiféle felsőbbrendűnek elrendelt dolog, és egyéb tovagyűrűző közhasznokkal is jár. Kár, hogy ennek okáról, közgazdasági alapjairól semmit nem tudunk meg a programból!
Most pedig tekintsük át röviden tényadatokkal is, hogy miért lenne rendkívül káros az ország jövedelmezőségére a Jobbik agrárpolitikája:
1. Kevés olyan kiugróan egyértelmű tendencia létezik a világon mint a következő: a mezőgazdaság az elmúlt száz évben egyetlen országban sem volt se munkahelyterem tő, se gazdaságélénkítő ágazat, hanem a részesedése (mind a foglalkoztatottak száma, mind a GDP tekintetében) folyamatosan csökkent és csökken a mai napig! Ráadásul, mindez pontosan az általános fejlődéssel párhuzamosan, azt erősítő folyamatként történik (nem véletlenül, hiszen miközben a szolgáltatások iránti igényünk folyamatosan növekszik, továbbra is csak egy gyomrunk van, a mezőgazdasági fogyasztás volumene nem emelkedik jelentősen):
a) Miközben, Magyarországon 1900-ban még az aktív keresők 70%-a a mezőgazdaságban dolgozott, 1959-ben ez az arány már csak 41%, 1989-ben már csak 17%, ma pedig már csak 5%. Ugyanez az arány a fejlett országokban a 19. század második felében még 50% körül volt, miközben ma ez az EU-ban már csak 3,5%, az USA-ban pedig már csak 1% körüli!
b) Magyarországon 1900-ban a mezőgazdaság GDP-ben való részesedése még 43% volt, 1950-ben már csak 25%, 1990-ben 14,5%, ma pedig már csak 4,3%, miközben ez az arány a fejlettebb országokban még alacsonyabb (az EU-27-ben 1,8%, az USA-ban, Japánban pedig 1,2% körüli).
c) Az alábbi ábrán látható, hogy az agrárolló, világtendenciaként, folyamatosan nyílik. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagok, kemikáliák, gépek és berendezések árai (a termelés költsége) sokkal gyorsabban növekednek a világpiacon, mint a mezőgazdasági késztermékek árai. Ennek következtében a mezőgazdaság áralapú versenyképessége folyamatosan romlik.
2. Minden nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy csak azokban az országokban tudott a mezőgazdaság jól működni (pontosabban az ágazat pozíciója kisebb ütemben romolni), ahol piacvezérelt és nagymértékű birtokkoncentráció ment végbe. Hogy hány hektár az optimális birtokméret, azt aligha tudja a politika eldönteni! E tekintetben maguk a mezőgazdasági vállalkozók sokkal több információval rendelkeznek, így sokkal hatékonyabb, ha ezt rábízzuk a piacra. Ahol a politika beavatkozott a "szegény kistermelők megvédése" érdekében, ott az állam (még hatalmas támogatások és pazarlások árán is) mindig csak késleltetni tudta a csődöket és hátráltatni, lassítani tudta a szükséges reformokat. Előbb-utóbb a mezőgazdaság részesedése mindenütt csökkent, és az ágazat mindenütt koncentrálódott!
3. Nagyon téves az a vélemény, hogy egyfajta nemzeti protekcionista lokálpatrióta gazdaságpolitikával képesek lehetünk ellenállni a tartós világtendenciáknak! Az ilyen próbálkozások legfeljebb pazarlást eredményeznek. Ez vonatkozik az olyan javaslatokra is, hogy majd az olcsó (nagy birtokmérettel és technológiaintenzív termeléssel előállított) külföldi mezőgazdasági termékeket helyettesítsük a jóval költségesebb termelési struktúrában előállított háztáji magyar termékekkel és majd ez fogja dinamizálni a vidéki gazdaságot.
Egyébként, a földtulajdonosok legnagyobb örömére, 2008-ban a válság ellenére már 35-40%-kal(!) emelkedtek a földárak ugyanis a piaci szereplők arra számítanak, hogy a tilalom lejártával 2011. május 2-án megnyitják a földpiacot és megjelennek a külföldi vásárlók. A Jobbik politikája azonban továbbra is fenntartaná ezt a tilalmat, amely teljes mértékben visszavetné ezt az ingatlanpiaci optimizmust, megállítaná a mezőgazdaságba történő tőkebeáramlást és az áremelkedést.
