Súlyos probléma, hogy a pártnak jelenleg nincs megfelelő önvédelmi eszköze arra, hogy a közösség védelmében fellépjen az erkölcsileg vállalhatatlan, korrupciógyanús ügyekbe keveredett politikusok ellen. Jelenleg arra vonatkozóan sincsenek kidolgozott elvek és eljárásmódok, hogy ha megvádolnak egy szocialista politikust, akkor milyen módon döntsük el, hogy ki az, akit politikailag megvédünk, és ki az, akit nem. Ki az, aki mögött a párt a közvélemény előtt továbbra is kiáll, mert úgy gondoljuk, hogy az ügy valószínűleg csak egy kreált jobboldali koncepciós eljárás, és ki az, akinek az igazáról nem vagyunk meggyőződve, akivel kapcsolatban nem teszünk támogató nyilatkozatokat, vagy akinek az ügyével kapcsolatban elhatárolódik a párt? Ezekre a kérdésekre a párt alapszabálya jelenleg nincs felkészülve, nincsenek bevett eljárásmódok, és nincs leszabályozva az sem, hogy ezekről kinek van döntési kompetenciája. Ezért, legtöbbször csak vagy maszatolás folyik vagy félénk megnyilvánulások hangoznak el.

Az elmúlt két napban volt példa mindkét szélsőséges esetre, és az alapszabályunk hiányossága miatt (szokás szerint) az egyikkel kapcsolatban sem születtek egyértelmű MSZP-s állásfoglalások. Nyilvánvalóan egy felfújt és koncepciós ügy rossz színben feltüntetni egy országgyűlési képviselőt és volt polgármestert pusztán azért, mert a kerületének képviseletekor, a munkavégzése közben önkormányzati mobiltelefont használ. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló az is, hogy ha egy önkormányzati képviselő egy borítékban titokban átvesz egy vállalkozótól 2.100.000. forintot, majd el is ismeri, hogy ő vette át, ugyanakkor se a képviselőtestületi ülésen se pedig a kamerák előtt nem tud választ adni arra, hogy miért tette ezt, akkor az MSZP-nek a személyétől el kell határolódnia.

A korrupciós problémák megelőzése és kezelése érdekében a következőt javaslom. Az MSZP alapszabályába emeljünk be egy olyan fogalmat (egyelőre csak munkanév), hogy "morális bizalom megvonása". (Ha a "morális" szó nem elég szép, akkor lehet valamilyen másik jelzőt is keresni ide.) Ennek lényege az lenne, hogy egy adott politikustól egy olyan szervezet vagy testület, amelyhez valamilyen módon politikailag közvetlenül kötődik (pl. helyi szervezet, megyei párttanács, választmány, frakció, stb., mert az adott testületben rendszeresen tevékenykedik, vagy annak felhatalmazásából adódóan tölt be a politikus valamilyen tisztséget) egy többségi és titkos szavazás útján megvonhatná a bizalmat. A "morális bizalom-megvonás" jogi értelemben nem járna konkrét büntetéssel (a tagkizárás, a tisztségből való visszahívás és más hasonló büntetések továbbra is az alapszabályunkban jelenleg rögzített módon történhetnének), azonban politikai értelemben komoly súlya lehetne. Az a tény ugyanis, hogy egy olyan testület, amely az adott politikust jól ismeri, megvonta tőle a bizalmat, jelentős üzenettel bír a párt belső közvéleménye és a szavazópolgárok szemében egyaránt! (Természetesen más-más testület határozata más-más információs tartalommal és súllyal bírna.) Másrészt, ezután már könnyebb lenne az egyéb testületeknek (pl. Országos Etikai és Egyeztető Bizottság) konkrét ügyekben is fellépni az adott politikussal szemben.

A cikk további érvekkel folytatódik...