A vasárnapi kongresszuson élénk vita folyt arról, hogy az MSZP-nek milyen karakterű ellenzéki politikát kellene folytatnia. A magam részéről azt gondolom, hogy a konstruktív és az elvi ellenzékiség fogalma nem ellentétes egymással.
Nyilván, bizonyos kérdésekben nagyon markáns és nagyon határozott álláspontot kell képviselnünk, és nem egyszer, nem kétszer, hanem százszor, ezerszer kell nyilatkoznunk róla, sőt, folyamatosan napirenden kell az adott kérdést tartanunk. Az elmúlt napok eseményeire is hivatkozva ide tartozhatnak például a következő kérdések:
a) amikor a Fidesz súlyosan megsérti az arányos képviseleti demokrácia elvét és csorbítja az ezt biztosító intézményeket (pl. amikor úgy módosította az önkormányzati képviselő-testületek megválasztásának szabályozását, hogy a testületekben jóval nagyobb arányt képviseljenek az egyéniben megválasztott képviselőjelöltek, és csak jóval kisebb arányban legyenek jelen a listás képviselők);
b) amikor a Fidesz totális szakmai, gazdaságpolitikai dilettantizmusról ad tanúbizonyságot vagy amikor az előző kormány lejáratása érdekében valótlanságokat állít és ezzel veszélybe sodorja hazánk stabilitását (és a CNBC-től a WSJ-on át a Financial Timesig a nemzetközi sajtó mindenütt kiemelt hírként hozza le azt, hogy Magyarországot "kontárok vezetik" és a felelőtlen "csődkommunikációjukkal" válságos helyzetbe hozhatják Magyarországot);
c) amikor az intézkedéseivel egyértelműen szembemegy a baloldali értékrenddel és az előző kormányok vívmányaival (pl. az egykulcsos adó bevezetése egyértelműen sérti a szolidaritás elvét).
Az olyan Fideszes indítványokat viszont, amelyek mellett szólnak pozitív szakmai és társadalompolitikai érvek is (pl. "kisadók" eltörlése, kétmillió forintos fizetési plafon az állami szférában, olcsóbb közigazgatást célzó intézkedések, stb.) nem javaslom, hogy csak azért ellenezzük, mert a javaslat kormányoldalról jött. Nem gondolom tehát, hogy az MSZP-nek olyan ellenzéki politikát kellene folytatnia, mint amilyent a Fidesz folytatott velünk szemben az elmúlt nyolc évben (=elvektől függetlenül mindent rombolt, ami csak a kormányhoz volt köthető).
Természetesen, az ügy nemcsak fekete-fehér, hiszen vannak olyan intézkedések is, amelyek részletesebb szakmai megvitatást igényelnek, az "ördög a részletekben van", és csak a konkrét törvények ismeretében lehet velük kapcsolatban felelősen nyilatkozni. Ilyen például a ma bejelentett családi jövedelemadó, a bankadó bevezetése, vagy az adórendszeren kívüli kereset fogalmának bevezetése is (kérdés például, hogy ez utóbbi nem növeli-e az adóelkerülés lehetőségét).
Az ellenzéki szerepvállalásunknak tehát véleményem szerint nem szabad egységes receptet adni, hanem az témánként legyen különböző karakterű! Sőt, azt sem kellene feltétlen elvárássá tenni, hogy minden politikusunk egységes hangvételben és stílusban szólaljon meg. A sokszínűség (persze az alapvetően egységes irányvonal mentén és fegyelmezett megvalósítás formájában) erősítheti is a pártot!
A tisztújításra benyújtott pályázatban részletesen (bő húsz oldalon) ismertetett pártenciklopédia nagy mértékben hozzásegítene minket ahhoz is, hogy az ellenzéki politizálásuk karakterét megalapozottabban kialakíthassuk. Nevezetesen, hogy a legfontosabb politikai kérdésekkel, azok részleteivel és a rájuk adott társadalmi reakciókkal kapcsolatosan naprakész információkkal rendelkezzünk; hogy könnyebben egymásra tudjanak épülni és egységgé tudjanak forrni a különböző karakterű és stílusú politikusaink tevékenységei; hogy gyorsabb és hatékonyabb legyen a "végeredmény" külső kommunikációja; és hogy a párt fenntartsa az alkalmazkodó-képességét is.
A pályázatom innen elérhető: pályázat országos elnökségi tagságra












