A környezet minőségének romlásában, az allergia és más népbetegségek elterjedésében nagy szerepet játszik a zöldfelületek csökkenése. A zöldfelületek ma többnyire az önkormányzatok tulajdonában vannak. A forráshiány, a működőtőke befektetésekért folytatott verseny és a korrupció egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy az önkormányzatok érdekeltté váljanak a zöldfelületek értékesítésében és beépítésében. A gond csak az, hogy ennek súlyos tovagyűrűző hatásai vannak az egész országra nézve, ugyanis a helyi környezeti károk nemzeti szinten összegződnek.
A zöldfelületek tulajdonjogának rendbetételével megszüntethető az önkormányzatoknak a társadalmi közérdekkel szembeforduló önérdek-érvényesítő magatartása. A zöldfelületek tulajdonjogát a magyar államnak kellene átadni. (A zöldfelületek által elfoglalt telekterületek természetesen továbbra is önkormányzati tulajdonban maradhatnak.) Az állam a tulajdonosi jogosítványait a következőképpen érvényesíthetné:
1) Kötelezően biztosítandó minimális zöldfelület nagyságot írhatna elő a települések számára.
2) Kötelezővé tehetné a települések számára a hosszú és rövid távú zöldfelület fejlesztési tervek készítését.
3) Mivel minden egyes közterületi fa és zöld növény az állam tulajdona, az önkormányzatnak ki kell fizetnie minden egyes kivágott fa ellenértékét az állam (azaz a központi költségvetés) számára. Ha viszont az önkormányzatok új fákat telepítenek, illetve új zöldfelületeket hoznak létre, akkor annak ellenértékét a központi költségvetés utalja át az önkormányzat részére.
4) A 3) pontban leírt alapelvet ki kell terjeszteni a magántulajdonosokra is! A magán építési telkeken kivágott fákért fizessen kártérítést a tulajdonos, ugyanakkor viszont a telek tulajdonosa kapjon támogatást akkor, ha fákat telepít, azaz zöldfelületet hoz létre.
Annak érdekében, hogy az állam gyakorolni tudja tulajdonosi jogkörét a zöldfelületek (nemcsak a fák!) felett, alapvető fontosságú lenne a zöldfelületek számbavétele és nyilvántartása. A fejlett nyugati államokban, minden magára valamit is adó település hivatala nemcsak a fák helyét, rendszertani besorolását, korát és állapotát fekteti le, hanem a kezelésükre vonatkozó minden lényeges adatot is. Egy ilyen fejlett nyilvántartás segíthetne meghatározni az egyes térségekben legjobban megélő fafajokat is. Így elkerülhető lenne, hogy olyan fafajok is betelepítésre kerüljenek, amelyek az adott környezeti viszonyok között csak szenvednek és csak rendkívül költségesen tarthatóak fenn.













