Deutsch Tamás január másodikán az Info Rádió Aréna című műsorában a közel egyórás interjújában olyan hajmeresztő érvelésekkel állt elő a január elsején bekövetkezett 8%-os nagyfogyasztói gázáremeléssel kapcsolatban, amely meghazudtol minden mikro- és makroökonómia tankönyvet. Érvelése szerint a kormánynak a világpiacinál alacsonyabban kellene beárazni az ipari gázárakat is. Szerinte a vállalatok ebből származó veszteségét költségvetési pénzből kellene kompenzálni, de (és most jön a leginkább demagóg és félrevezető érvelés) ez nem növelné, hanem még csökkentené is a költségvetés hiányát. Szerinte ugyanis azáltal, hogy 8%-kal csökken a gáz ára, annyira megnövekszik a vállalatok versenyképessége és jövedelme, hogy a költségvetésbe befizetett adójuk a 8%-os gázárkompenzációnál többel fog növekedni. Magyarul, Deutsch szerint azzal az egyszerű gazdaságpolitikai lépéssel, hogy a gáz árát a világpiacinál alacsonyabb szinten rögzítjük, képesek vagyunk a magyar gazdaság valamennyi problémáját felszámolni! Ezzel ugyanis egyszerre növekszik a vállalatok jövedelemtermelőképessége, csökken az infláció, (ugyanis nincs energiaáremelés, ami beépülne a termékek fogyasztói árába), csökkennek a lakossági terhek és csökken az államháztartás hiánya (mert a gázkompenzációnál nagyobb mértékben növekszik a vállaltok által befizetett adó). Hát nem csodálatos???

A műsorvezető helyében kapásból megkérdeztem volna, hogyha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem rögzítjük a világpiacinál alacsonyabb áron az összes iparvállalat összes nyersanyagának árát is? Sőt, csökkenthetnénk, és központilag szabályozhatnánk ezek szerint a telephelyeik bérleti díját, de még a munkásaik bérét is, ugyanis ezek is növelnék a vállalatok versenyképességét, mely növelhetné az adóbevételeket, és csökkenthetné a költségvetési hiányt. Miután pedig ezeket a lépéseket megtettük, feltehetjük majd a kérdést, hogy minek vannak egyáltlaán magánvállalatok, mi közünk a világpiachoz, és minek van egyáltalán Magyarországon piacgazdaság, hiszen az állam úgyis jobban képes meghatározni az árakat, a béreket, sőt még jobban képes megtermelni az önmagának befizetett adót is! Menjünk vissza a tervgazdaságba!!!

Az íróniát félretéve, a közgazdaságtani elmélet nagyon pontosan leírja, hogy mely kormányzati intézkedéseknek van olyan jellegű tovagyűrűző hatása, amelyet Deutsch a gázárszabályozásra próbált ráhúzni. A költségvetési kiadásnál nagyobb társadalmi hasznot csak azok a kormányzati lépések generálnak, amelyek valamilyen piaci kudarcot (pl. aszimmetrikus informáltság, tranzakciós költségek, externáliák, nem racionális piaci magatartás, kontraszelekció, erkölcsi kockázat, potyautas jelenség, stb.) orvosolnak, és ezáltal közelítik a gazdaságot a Pareto-hatékony egyensúlyi ponthoz, azaz tökéletesítik a piacok működését, és hatékonyabbá teszik a termékek és erőforrások elosztását. (A piaci és kormányzati kudarcok gazdaságpolitikai elméletét részletesen be fogom mutatni az idén nyáron megjelenő új kiadványkötetben, mely már túlmutat majd az állami elosztórendszerek reformján, és az egész piacgazdaság működési mechanizmusait, és az egész gazdaságpolitika elvrendszerét egységbe foglalja majd.)

A gázár befagyasztása és alacsony szinten tartása nemcsak hogy nem közelíti, hanem kifejezetten távolítja a gazdaságot a Pareto-hatékony állapottól ugyanis:
1. Nem ösztönzi sem az ipart az energiatakarékos technológiák kifejlesztésére, sem a lakosságot a takarékoskodásra, például hőszigetelésre.
2. A magas gázfogyasztás nemcsak pazarlást, de még fokozottabb környezetszennyezést is eredményez, mely rontja az életminőséget.
3. A gázárkompenzáció előnyben részesíti és mesterségesen életben tartja a nagy energiafogyasztó, pazarló vállalatokat, miközben a nagy hozzáadott értéket termelő, kevés energiát fogyasztó iparágak (pl. high-tech) nem részesülnek támogatásban, tehát relatív hátrányba kerülnek a tőkepiacon. (A tőkebefektetések oda áramlanak, ahol nagyobb a megtérülés, és nem oda ahol nagyobb a társadalmi összhaszon.)