Először is célszerű leszögezni, hogy az akkori lakástámogatási rendszert az új lakások esetében csak 2001-ben, a használt lakások esetében pedig csak 2002 tavaszán, a kampány hevében vezették be, majd a Medgyessy-kormány hosszabb ideig működtette azt, mint az Orbán-kormány. Ezek után elég fura olyat állítani, hogy a rendszer az Orbán-kormány alatt működött. A Gyurcsány-kormány pedig helyesen vitte be a rendszerbe a rászorultság elvét, és tette lehetővé, hogy az alacsony jövedelműek vehessék elsősorban igénybe a támogatást.
A korábbi lakástámogatási rendszer nemcsak társadalompolitikai, hanem gazdasági szempontból is igen káros volt. A kedvezményes lakáshitel-kamatok hatására ugyanis a lakosság elkezdte a megtakarításait ingatlanokba fektetni, sőt még hiteleket is felvettek erre a célra. Ennek hatására gyakorlatilag eltűnt a gazdaság utolsó financiális bázisa: a lakossági megtakarítás. Egy egészséges gazdaságban mindig a háztartási megtakarítások fedezik a vállalatok hiteligényeit (a beruházásokat), és az államháztartás esetleges hiányát. Miután azonban a lakossági megtakarítás a GDP 4%-ról a 2002-03-ra nullára csökkent, a vállalati és állami hiteleket már csak külföldi forrásokból lehetett finanszírozni.
Az alábbi ábrán is látható, hogy miközben a lakosság lakás célú hitelállománya 2000-ig teljesen stagnált, 2001 elejétől 2005 végéig 125 milliárd forintról -a több mint 18-szorosára- 2300 milliárdra emelkedett! Egy ország gazdasági egyensúlya nemcsak az eladósodottság mértékétől függ, hanem attól is, hogy mekkora a magánszféra belső megtakarítása, valamint, hogy milyen a külső egyensúly. Magyarországon a megtakarítási ráta is alacsony és a folyó-fizetési mérleg hiány is rendkívül magas, ezért rendkívül káros lenne az egyensúlyt tovább rontó „Orbán-féle” lakástámogatási rendszer visszaállítása.
forrás: MNB
Gyakran elhangzik az a képtelen fideszes állítás is, hogy „a lakástámogatási rendszer a polgári kormányzás alatt több pénzt hozott a költségvetésnek, mint amennyi támogatást ki kellett fizetni, azaz az állam ezen nem vesztett, hanem nyert.”
A valóság ezzel kapcsolatban a következő: a lakás építése és átadása évében, azaz a legelején az államháztartás számára még bevételt jelent ugyan az építtető cég által befizetett ÁFA, társasági adó, az illetékek, stb., később azonban amikor a lakásvásárló elkezdi törleszteni a hiteleket és annak kamatait, az állami kamattámogatáson keresztül a költségvetési kiadások meglódulnak és messze túlszárnyalják a kezdeti bevételeket. Az tehát, hogy az indulás évében a támogatási rendszer több bevételt hozott a költségvetésnek, mint kiadást, egyáltalán nem azt jelenti, hogy a támogatási rendszer hosszú távon is finanszírozható, fenntartható. Sőt!
