Nincs belépve (Vendég)

A jelenlegihez hasonló gazdasági válságok megelőzése érdekében helyes, ha a jelzálog értékétől és az adós jövedelmi helyzetétől függően adminisztratív korlátokat szabunk a devizahitelezésnek. Ráadásul, ennek még gazdaságkifehérítő hatása is lehet. A forinthitelek korlátozása viszont helytelen ötlet az MNB részéről.

Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett korszakban nagyon helyes célokat tűztünk ki, de nagyon rossz döntéshozási és végrehajtási eszközöket választottunk. A centralizáció helyett decentralizálni kellene az MSZP szervezetét, információáramlását, és sokkal több teret kellene adni a szakpolitikusoknak. Nem messiásszerű értékválasztásra, hanem sok munkára, szakmaiságra és a társadalmi kapcsolatok, hálózatok fokozatos újjáépítésére van szükség.

Miután a budapesti pártszervezet felvetette a tisztújítás lehetőségét, június 16-17-én az ÉFP internetes szavazást tartott a kérdésben. A szavazók közel 80%-a az előrehozott választások ellen, kétharmada viszont a rendkívüli és teljes tisztújítás mellett foglalt állást.

A kiadáscsökkentő és adóreformlépések jók és reménykeltőek. Különösen üdvözlendők, hogy azok az adórendszer-egyszerűsítő javaslatok is benne vannak a programban, amelyeket az ÉFP is javasol már évek óta. Az ingatlanadó bevezetése azonban mindenképp elhalasztandó. Egy jelzálogpiacról induló világválság idején ugyanis ez öngyilkosság! Bedöntené a hitelpiacot és az ingatlanpiacot egyaránt...

A tőzsdék már öt hete folyamatosan emelkednek, a magyar állampapír piaci hozamok jelentősen csökkentek, a forint erősödött. Az IMF és az EKB egyre nyitottabb arra, hogy a válságot nemzetközi összefogással, együtt kell menedzselni. Az IMF hajlik a gyors euróbevezetésre, az EKB pedig lehet, hogy végre el fogja fogadni a magyar állampapírokat is fedezetként. Gyurcsány politikája végre elismerésre találhat az EU-ban. Kár, hogy sajnos már csak a lemondása után...

Az ÉFP a tagsága körében internetes szavazást tartott rögtön azután, hogy az SZDSZ miniszterelnöknek javasolta Bokros Lajost. A szavazóink 60%-a elfogadná az SZDSZ javaslatát, 23%-a tartana előrehozott választásokat és mindössze 17% mondta, hogy folytassuk a keresést és próbáljunk meg további jelölt(ek)et keresni. (A szavazás után derült ki, hogy Bokros visszalép és mégse vállalja.)

Surányi növelte előnyét! Toronymagas győzelmére valószínűleg az is hatást gyakorolhatott, hogy időközben kiderült, hogy az SZDSZ nem támogatja a másik két jelöltet (Vértes, Glatz), ugyanakkor viszont párttagjaink pedig egyre türelmetlenebbül akarnak már végre miniszterelnököt!

Hétfőn hét, kedden pedig három párton kívüli szakemberről tartottunk szimpátiaszavazást (a kiszivárgó hírekhez igazodva). A minta nem reprezentatív, de mivel a szavazásban az ÉFP-tagok az ország legkülönbözőbb helyéről részt vesznek, az eredmény, legalábbis valamekkora mértékben, akár tükrözheti is a párttagság véleményét. Hétfőn is és kedden is Surányi György nyert. Az arányok itt olvashatók.

Alapvetően két közgazdasági iskola nyílt meg a tavaly kirobbant hitelválság következtében. Az egyik szerint a világválság csak úgy kezelhető, ha a világpolitika "előremenekül", az integrációt tovább mélyítik és kiépítik a szupranacionális ellenőrző intézményeket a pénzpiacok fölött. A másik irányzat viszont egyfajta visszafordulást jelent a nemzeti monetáris politikák irányába (ne siessünk az euró bevezetésével, hazai valutában adósodjunk el, csökkentsük a kamatokat, ne a nominális konvergenciát tartsuk elsődleges célnak). Mindkét irányzat szerint nagyon fontos a költségvetési egyensúly fenntartása.

Róna Péter jogász-közgazdász már novemberben is azt tanácsolta, hogy a devizahiteleket váltassuk át forinthitelekre, a lakosságot részben kárpótoljuk, majd hajtsunk végre egy drasztikus kamatcsökkentést és engedjük el a forint árfolyamát. Ez a megoldás januárig akár még járható út is lehetett volna, most már azonban a megvalósíthatóság és sikeresség kérdéses. Azóta sajnos jelentős tőkekivonás történt az országból...

Az államkötvényeket nem veszik, a hozamok 4-5 százalékponttal emelkedtek január óta, amely ha tartós maradna, akkor évi 6-800 milliárdos többletkiadást jelentene a költségvetésnek. A forint húsz százalékos gyengülése pedig két hónap alatt kb. 4000 milliárd forinttal emelte meg az ország devizaadósság-állományát. Világossá vált az EU álláspontja is, mely szerint további hitelre, segélyre nem számíthatunk és az euró bevezetését sem fogják számunkra megkönnyíteni.

Helyes lépésnek tekinthető, hogy a Gyurcsány-kormány folyamatosan egyre szigorúbb költségvetési intézkedéseket igyekszik hozni, ahogy a világválság egyre mélyül, és hogy a tárgyalóasztalra kerül a Reformszövetség álláspontja is. Helyes kezdeményezés Gyurcsánynak a régiós bankcsomagra és az euró minél előbbi bevezetésére tett erőfeszítései is. A megvalósítást azonban rendkívül nehezíti nemcsak a politikai, hanem a szakmai megosztottság is. A prognózisok hetente kérdőjeleződnek meg, és öldöklő a szakmai presztízsharc, ami nagyon megnehezíti a cselekvést!

A gazdaság kifehérítését szolgálja az a február elsején hatályba lépett törvény, hogy a cégek közötti, 250 ezer forint feletti ügyleteket csak átutalásokkal lehet lebonyolítani. Sajnos azonban az MSZP frakció egy része ezt a törvényt annak ellenére is vissza akarja vonni, hogy ősszel a Kormányunk terjesztette be, és fogadtatta el.

Az ingatlanadó csökkentené az ingatlanok árait, a jelzáloghitelesek terheit, ugyanakkor csökkentené a hitelek mögötti fedezetet. Ha a bankok hitelállományának 7-11%-a bedől, akkor az már felemésztené a bankok teljes saját tőkéjét! Ehelyett sokkal inkább az lenne célszerűbb, ha eltörölnénk az ingatlanok átruházását terhelő illetékeket és forrásadókat, ami mobilizálná mind a tőkepiacot, mind a munkaerőpiacot.

A költségvetési megszorítás (akár adóemelés, akár kiadáscsökkentés) tovább csökkentené a makrokeresletet, az inflációt és a növekedési ütemet, amely ráadásul újra költségvetési hiányt eredményezhetne. Ráadásul, az adótörvények módosítása és a pótköltségvetés elfogadtatása több hónapot venne igénybe, ami most végzetes lenne! A kamatcsökkentés, és a gyengébb forintárfolyam azonban szinte azonnal javítana a versenyképességen, a gazdaság növekedési ütemén és a deflációs veszélyen.

A válság legnagyobb vesztesei a legtehetősebbek és a vállalkozók voltak. Kevésbé kerültek hátrányos helyzetbe a köztisztviselők, még kevésbé a nyugdíjasok. A segélyek viszont nem csökkentek semmit! A befagyasztás ezért még így is szociálisan igazságos.

Októberben önmagán is jelentősen túltett a Fidesz a populizmus tekintetében! Szakmai körökben eszméletlen sebességgel rombolta le a Fidesz a saját hitelességét. Még az egyértelműen jobboldali beállítottságú szakértők haja is égnek állt egy-egy bejelentés után: az IMF segítség visszautasítása, a közpénzügyi csomag visszautasítása, legyen 0% a TB-járulék, nem biztos hogy jó nekünk az EU-tagság(!), 5,5%-kal csökkentsük a jegybanki alapkamatot, a hatalom megszerzése érdekében még a válságot is érdemes bevállalni...

A Kormány továbbra is elkötelezett a hiánycsökkentésben, de mintha ennek erőssége csökkent volna. Az 1400 milliárdos vállalkozásélénkítő csomag fedezetét nem ismerjük. A Fidesz továbbra is blöfföl, amikor azt mondja, hogy a radikális járulékcsökkentés államháztartási többletbevételt teremtene. Az SZDSZ még jobban megszorítana és adót csökkentene. Amit hiányoltam: nem volt elég hangsúlyos stratégiai cél az euró bevezetésének felgyorsítása, az államháztartási hiánycsökkentés és a szigorú bérpolitika. Az ingatlanok átruházását terhelő illetékek és árfolyam-nyereségadók eltörlése, mint a hitelválságokat orvosló eszköz pedig sajnos szóba sem került!

Hegyi Gyula EP képviselő indítványa a Tobin-adó nemzetközi bevezetésére helyes, ugyanis ez visszaszoríthatná azokat a rövidtávú devizaspekulációkat, amelyek kizárólag technikai és nem reálgazdasági elemzéseken alapulnak. Ugyanezért lenne szükség az összes többi derivatív termék megadóztatására is. Hangsúlyozandó, hogy bár a Tobin-adó ötletét igyekeznek kisajátítani a globalizációellenes szélsőbaloldali ideológusok és szervezetek (pl. ATTACK), valójában a javaslat nagyon is a közgazdaságtudomány főirányzatához tartozik!

Ha sikerül a parlamenten átvinni a költségvetést, meglépjük a héten beharangozott megszorításokat (13. havi bérek és juttatások visszavonása, bérek befagyasztása, 13. havi nyugdíj 80 ezer forint feletti részének visszavétele, stb.) és lehívjuk a beígért 20 milliárd eurós hitelt, akkor ezzel az államcsőd kockázata gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő! Összehasonlítottuk továbbá a régió országainak államháztartási hiányait, államadósságait és növekedési ütemeit. Mindhárom tekintetben hazánk áll az utolsó helyen, mi vagyunk a legsebezhetőbbek, nagyon szükség van a radikális lépésekre!

A Fidesz nyilatkozatai a mai napon már elérték a demagógiának azt a szintjét, amely a nemzetbiztonságot és a legalapvetőbb gazdasági stabilitást fenyegetik: felesleges az EU-tagság, nem kell IMF-hitel, növeljük a költségvetési deficitet, forduljunk szembe a világgazdasági trendekkel, mondjon le a Kormány...

A pénzügyi válság hatására ismét a politika terítékére került a tavaly beterjesztett, majd elhalt közpénzügyi csomag, amelynek lényege, hogy olyan alkotmányjogi szabályokhoz kötnék a költségvetési politikát, amely garantálná az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A javaslat szakmailag nagyon jó, de a megvalósításra még sincs sok politikai realitás, elsősorban a Fidesz 2010 utáni osztogató érdekei miatt.

A Kormány új költségvetése 194 milliárd forintnyi kiadáscsökkentéssel jár, azonban ez nem fordította meg a piaci tendenciákat, a válság napról napra egyre mélyül. Ráadásul, a kamatterheket alig, mindössze 10 milliárd forinttal becsülték magasabbra a korábbi 1163 milliárdhoz képest, miközben ha a hatalmas állampapírhozam emelkedések tartósak maradnának, akkor akár 200-300 milliárddal is növekedhetnek a kiadások. Az ÁSZ véleménye szerint a bevételek is túlbecsültek, ugyanis jövőre nem várható egyáltalán növekedés. További megszorításokra és IMF hitelre lenne szükség!

Már 250 bázisponttal emelkedtek az állampapírok hozamai és még mindig nincs rájuk vevő! Elképzelhető, hogy csak további 150-200 bázispontnyi hozamemelkedés stabilizálná a piacot, azonban ez összesen kb. évi 700 milliárd forintos többletterhet jelentene az államháztartásnak, rendkívül visszavetné a beruházásokat és a gazdasági növekedést. Nem célszerű azzal nyugtatni magunkat, hogy a forint leértékelődése majd élénkíti az exportot! A cikk részletesen felsorolja a forint leértékelődésének káros hatásait is!

A makromutatóink alapján és a politikai bizonytalanság közepette Magyarország a spekulációs támadásokkal szemben a legsebezhetőbb ország az EU-ban, és az egyik legsebezhetőbb a világon. A tőzsdei események katasztrofálisak, az államkötvényekre még 250 bázispontos hozamemelkedések után sincsenek vevők, szó szerint megállt a tőzsdei jegyzésük! Az ÁSZ elnöke szerint a konvergenciapálya megtartásához 500-550 milliárdos költségvetési megszorításra lenne szükség. Ez azonban kivitelezhetetlen a szociális vívmányok csökkentése nélkül. A 13. havi nyugdíjon is csak kb. 230 milliárdot lehetne jövőre spórolni.

Az elmúlt pár nap nemzetközi pénzpiaci eseményei gyökeresen új helyzetet teremtettek Magyarországon is. A Kormány és a Magyar Nemzeti Bank azonban professzionálisan és rendkívüli gyorsasággal reagált a válságra: új költségvetési és adóügyi javaslatokra, továbbá nemzeti összefogásra van szükség! A könnyebb átlátás érdekében röviden összefoglaljuk az amerikai hitelválsághoz vezető okokat, kibontakozásának folyamatát, nemzetközi tovagyűrűzését, a magyar pénzpiac beszakadásának néhány részletét, annak potenciális következményeit és a kormányzati válaszlépéseket.

Cikkünkben ismertetésre kerül a 2008. augusztus 27-én a Népszabadságban Gyurcsány Ferenc tollából megjelent a „Megegyezés” című javaslatcsomag fő részletei. Ennek lényege, hogy évről évre fokozatosan csökkentsük a munkát terhelő adókat és járulékokat, azonban csak olyan mértékben, amennyire a gazdaság fehéredik és amennyire ebből többletbevétele származik a költségvetésnek! Később ez milyen más, kevésbé népszerű, adóemelési javaslatokkal egészült ki, majd elkezdődött a "szakértő kormányt" javasló SZDSZ-szel a huzavona. Kiadási plafont javasoltak, amely a többi ellenzéki párt támogatásával arra kényszerítheti a Kormányt, hogy újabb kemény megszorításokat eszközöljön. Végül mindenki helyzetértékelését és az összes politikai forgatókönyvet átírta a nemzetközi pénzügyi hitelválság...

Hegyi Gyula, az MSZP Európai Parlamenti képviselője összefoglalta számunkra a tényeket. Az elmúlt hónapokban az EU több testülete is változtatott eddigi politikáján. Az esőerdők pusztítása, az élelmiszerárak emelkedése és a jövedékiadó-bevétel csökkenése miatt csökkentették a bioüzemanyag-termelés célszámait. Hegyi szerint az esőerdők megóvása és az éhínség megakadályozása érdekében kizárólag annyi bioüzemanyagot kellene az EU-nak termelnie, amennyi import nélkül, a jelenleg ugaron lévő szántóföldeinken megtermelhető.

A gazdaság kifehérítése szempontjából mindenképpen üdvözlendők az intézkedések! A Kormány tervei szerint a vevőktől is számonkérhető lesz a számla, a készpénzforgalom helyett kötelezővé tennék az átutalásokat, megszűnhet a cégautó költségelszámolása, nőhetnek az APEH jogosítványai, emelkedhetnek a bírságok, stb.

Teljesen rendben van, ha egy Kormány a külső és belső politikai nyomás hatására mérsékelt és feltételhez kötött (fehéredik-e a gazdaság) adócsökkentésekbe kezd, politikailag még az is érthető, ha mindezt megpróbálja minél grandiózusabban publikálni (1200 milliárdos adócsökkentés 4 év alatt!), a probléma inkább ezúttal is azzal van, hogy bár most is szó volt az egyszerűsítés céljáról, az adórendszer mégse egyszerűsödik, hanem még tovább bonyolódik! Az adómorált sokkal jobban javíthatná, és ezzel a gazdaságot sokkal jobban fehéríthetné az egyszerű és átlátható szabályrendszer, mint néhány százalékos járulékcsökkentés.

Az ÉFP internetes szavazást tartott a monoki modellről, azaz arról, hogy kössük-e közmunkához illetve a gyerek iskolába járatához a szociális segélyeket. A felmérés szerint az ÉFP tagságának 80%-a egyetért a monoki önkormányzat által alkalmazott modellel. Véleményem szerint a potyautas magatartás kiszűrése és a szociális érzékenység érvényesítése úgy tudna egyszerre megvalósulni, ha a jövedelem helyett vagyonhoz kötnénk a rászorultságot.

Az Európai Bizottság álláspontja is egybeesik az ÉFP azon markáns álláspontjával, amit a napokban többször is megfogalmaztunk. Az internet megadóztatása nem szolgálná az EU növekedési, munkahely-teremtési és digitális technológia-fejlesztési céljait. Az internet kulturális alapon történő megadóztatása ideológiai szempontból is helytelen, hiszen az internet szintén a kultúra terjesztésének egyik eszköze. Az internet elterjedsége Magyarországon mindössze 38%-os, mellyel hazánk mindössze 23. a 27 tagú Európai Unióban.

Az Ésszerűség és Felelősség Platform komoly politikai sikert könyvelhetett el az MSZP mai Választmányi ülésén! Hosszú vita után sikerült a párt parlamentjével elfogadtatnunk egy olyan állásfoglalást, amely írásban kéri a miniszterelnöktől és a Kormánytól, hogy vizsgálja felül az álláspontját az internetadóval (a kulturális járulék internetre vonatkozó kiterjesztésével) kapcsolatban, és térjen vissza az MSZP 2006-os választási programjában (majd a Kormányprogramban) szereplő célkitűzéséhez, mely szerint tegyük alanyi jogúvá az internetet és támogassuk ennek elterjesztését!

A kulturális járulék internetre történő kiterhjesztése ellentétes a pártunk választási programjával, a Kormányprogrammal, az adóreformmal, az államháztartási reformmal, a hatékonyságelvvel és a szolidaritáselvvel egyaránt! Az ÉFP internetes szavazásán a tagságunk 100%-os konszenzussal utasította ezt el! Újabb szakmai érvek az internet megadóztatása ellen...

A háromkulcsos ÁFA rendkívül megemelné az adminisztrációs és ellenőrzési költségeket, haszna viszont nem lenne. Az SZJA egykulcsossá tétele az egész adórendszert degresszívvé, igazságtalanná tenné. Elképesztő, több százmilliárdos számítási hibák, tárgyi tévedések. Nagy bűvészmutatvány: az 5%-os egészségbiztosítási járulékot 7% ponttal csökkentenék! Nem az a lényeg, hogy legyen szabadabb a tőke- és a munkaerő áramlása, hanem, hogy "szűnjön meg a haláladó"!

A reformokat az informatikai forradalom, az internet elterjedése, az információs technológia fejlődése tette lehetővé. Ezáltal összehasonlíthatóbbá válnak az árak, bérek, termékminőségek, csökkennek az adminisztrációs és tranzakciós költségek, élesedik a verseny és az információ hatékonyabb áramlásának rengeteg további pozitív tovagyűrűző hatása van. Ez teremtheti meg a lehetőségét az államháztartás átalakításának és a teljesítményalapú költségvetési rendszerek felállításának is. Az internet megadóztatása versenyellenes és reformellenes lenne!

Nem értek egyet Gyurcsány Ferenc "A szólás szabadsága" című műsorban tett kijelentésével, mely szerint "középtávon is el kell felejteni az adóreformot, ugyanis adóreformot csak úgy lehet megvalósítani, ha azt megelőzi egy drasztikus államigazgatási és jóléti megszorítás". Az ÉFP már 2005 óta folyamatosan azt hirdeti, hogy létezik olyan adóreform is, ami egyáltalán nem jár együtt adócsökkentéssel, hanem az adórendszer drasztikus egyszerűsítését eredményezi és ezáltal csökkenti az adminisztrációs terheket mind az adózóknál, mind a vállalkozásoknál, mind pedig az ellenőrző hivataloknál.

A Harmadik Hullám Platform bejelentése nyomán még a koalíciós válság előtt egy internetes szavazást idítottunk el a tagságunk körében, amelyet a koalíciós válság közepén zártunk le. Tanulság: az ÉFP tagsága elsöprő töbségben új politikát (egészségügyi és adópolitikai megállapodást) szeretne és új koalíciós szerződést. Később ezen az SZDSZ szakítása sem változtatott, az ÉFP továbbra is markáns lépéseket vár az MSZP vezetésétől.

Az MSZP-frakció módosító indítványai értek ugyan el részsikereket, a pénztári rendszer anomáliái legfeljebb csak csökkentek, de nem szűntek meg. A közlemény röviden összefoglalja, hogy miért nem jelentkezik a több pénztáros rendszerben az SZDSZ által remélt hatékonyságjavulás, ugyanakkor mik azok a költségek és károk amelyek viszont terhelik a rendszert. Ha a pártértekezleten szavazás lesz róla, akkor én mindenképpen azt javaslom, hogy az egészségbiztosítási törvényt úgy módosítsuk, hogy a pénztárak 100%-ig állami tulajdonban maradjanak, és ne profitorientáltan működjenek.

A forint árfolyamsávjának eltörlését osztatlan elismerés követte a belföldi és külföldi elemzők és befektetők körében egyaránt. Ennek hatására erősödhet a forint, csökkenhetnek a kamatok, csökkenhet az infláció, és visszaszerezheti a hitelességét a gazdaságpolitika. Már régen meg kellett volna ezt lépni!

Kilenc pontban foglaljuk össze röviden a vizitdíj és a kórházi napidíj mellett felhozható érveket.

Bár a politika leginkább az egészségügyi kérdésekről beszél, véleményem szerint pártunknak nagy haszna lenne abból, ha a közbeszédet a tandíj irányába tematizálná át, ugyanis ennek védelmében még keményebb szakmai érvek hozhatók fel! Az alábbi közleményben 9 pontban soroljuk fel ezeket a szakmai érveket.

Igaz ugyan, hogy egy gyámoltalan kampány kevésbé mozgósítja a bizonytalanabb jobboldali szavazókat, azonban arról nagyon kevés szó esik, hogy ez eközben a baloldali szimpatizánsokat pedig akár hosszú távra, értsd még 2010-re is erodálhatja! Márpedig ma sokkal több baloldali bizonytalan szavazó van, mint jobboldali! Véleményem szerint sok nyílvános vitára lenne szükség a Fidesszel ahhoz, hogy vissza adjuk magunknak és a szavazóinknak az önbizalmat, és elhiggyük újra, hogy szakmaiságban továbbra is mi vagyunk a jobbak!

Gyurcsány a davosi Világgazdasági Konferencián kifejtette, hogy a 40 éve folyamatban lévő agrárreform folytatásaként 2013 után ismét időszerű lenne az agrártámogatások további csökkentése. A Fidesz ismét szemfordult az EU fő reformvonalával, és keményen kritizálja ezt az álláspontot. Véleményünk szerint a közvetlen agrártámogatások csökkentése közgazdaságilag indokolt, de ezeket a forrásokat továbbra is vidéken kellene hagyni. A leszakadó régiókban kell ebből közszolgáltatásokat előállítani, támogatni kell a környezetvédelmet, állatvédelmet, élelmiszerbiztonságot.

A szocialista parlamenti frakció egészségügyi munkacsoportja több mint száz módosító indítványt nyújtott be a biztosítási reformmal kapcsolatban. Többek között tizenötszörösére emelnék a magánpénztárak kötelező alaptőkéjét, nem adnának a kisebbségi tulajdonosnak menedzsmentjogokat, maximálnák a működési költségeket és profitkivételt egyaránt és az országgyűlés hatáskörében tartanák a díjtételek és a regionális fejkvóta megállapítását.

A Kormány úgy látszik hadat üzent a telektulajdonosoknak! Nemcsak a telkek után fizetendő ingatlanadó kulcsa (1,5%) a triplája a házakénak és lakásokénak (0,5%), hanem még a forrásadókötelezettség időtartama is háromszor akkora! Igazságtalan és piactorzító, hogy miközben a lakáseladások utáni forrásadókötelezettség időtartamát 5 évre csökkentenék, a telekeladások után továbbra is 15 évig fizethetjük majd a forrásadót.

A platform 45,7%-a nagyon helytelenítené, ha az MSZP vizsgálatot kezdeményezne az ügyészségen a Fidesz ellen az adatgyűjtés szabályainak megsértése ügyében, és további 42,8% is csak akkor fogadná ezt el, ha a jelenleginél markánsabb, perdöntőbb bizonyítékok lennének az MSZP elnöksége kezében. Gyurcsány tisztasági csomagját viszont elsöprő (90% feletti) többséggel támogtja az ÉFP. Még a vitát generált "összeférhetetlenségi" javaslatot is támogatta a szavazók 77,8%-a.

A vagyoni típusú adóztatás irányába történő elmozdulás helyes lenne, de nagyon igazságtalan, hogy az üres telkeket háromszor akkora adó terheli, mint az építményeket és beépített telkeket. A piacot torzító és igazságtalan intézkedés továbbá, hogy az ingatlanok átruházását, adásvételét terhelő adóterhek szintén növekednek és bevezetik a telek ÁFÁ-t. Az összes átruházási illetéket és forrásadót (ajándékozási, örökösödési, adásvételi illetékek és forrásadók) el kellene törölni, mert ezek erőteljesen csökkentik a tőke és a munkaerő szabad áramlását. A telek ÁFA szintén egy nagyon káros és torzító adófajta.

A befektetők, a tőzsdei elemzők, a közgazdász szakértők és Brüsszel teljesen egyhangúlag a leghatározottabban utasítja el a „lex MOL”-nak nevezett törvényjavaslatot. A törvényjavaslat radikálisan megy szembe az Európai Unió alapelveivel, durván sérti a versenyelveket és a gazdasági hatékonyságot, gyakorlatilag teljhatalmúvá teszi a "stratégiai vállalatok" vezetőit, akik kiszolgáltatottá tehetik még a vállalat többségi tulajdonosát is. A tervezet ellen több szocialista képviselő is felemelte már a szavát, a pénzügyi szaksajtóban hetek óta folyik ez ügyben botrány, az EU biztosa kész beperelni Magyarországot az Európai Bíróságon! Ennek ellenére a törvényjavaslatot a Kormány mégis beterjesztette, és hétfőn meg is akarja szavaztatni a Parlamenttel. Nézzük meg miért!

Dr. Homonnay Zoltán dékán-helyettes, nukleáris környezetvédelem szakos egyetemi tanár egy rendkívül olvasmányos, figyelemlekötő és közérthető nyelvezetű cikkben ismerteti, hogy tulajdonképpen az összes létező energiatípus visszavezethető egyetlen forrásra: a nukleáris energiára. Egyúttal szemlélteti, hogy magasan ez a legköltséghatékonyabb energiaforrás. Ráadásul, (ha még hallgatnánk is a sötétzöldekre) és bezárnánk az atomerőműveket, a veszély nem szűnne meg, ugyanis az atomrobbanófejeket a hadiipar tovább gyártaná. Nem a tiltás, hanem az ismeretterjesztés szolgálja a közérdeket! A baleset kockázatának csökkentése a tudományos szakképzés fejlesztésén és a képzett mérnökök alkalmazásán keresztül valósítható meg.

A sajtóból megtudtuk, hogy az Államreform Bizottság eltörölné a lakáshitel támogatásokat, mely már egy régóta esedékes racionális gazdaságpolitikai lépés lenne, hiszen azontú, hogy ezt nem a kifejezetten rászorultak vehetik igénybe, rombolja a makroegyensúlyt és elapasztja a lakossági megtakarításokat. Gyurcsány Ferenc azonban ezt elutasította. Eddig a második Gyurcsány-kormány nagyon keményen végrehajtotta a népszerűtlen, ugyanakkor szükséges megszorításokat, azonban a lakáshitel támogatások el nem törlését az első olyan gazdaságpolitikai lépésnek érzem, amely mögött nem közgazdaságtani racionalitás, hanem inkább politikai népszerűségi szempontok állhatnak.

Német cégek vállalnák, hogy egy új atomerőművet építenének Magyarországon, vagy a Paksi Atomerőművet bővítenék. A kezdeményezés ellen több környezetvédő szervezet tiltakozott. Bódás Sándor (aki maga is környezetvédő, és az MSZP Környezetvédelmi Tagozatának, valamint az ÉFP-nek is a vezetőségi tagja) pontról pontra cáfolja a haragos zöldek állításait. Az atomenergia hasznosításának költsége egyharmada a megújuló energiákénak. Ezekből ráadásul hazánk energiafelhasználásnak csak a töredéke fedezhető.

Párttagjaink igensok aggályt juttattak el hozzánk több mint 40 e-mailben az ingatlanadóval kapcsolatban, amelyeket most egycskorba szedve összegzünk.

Ha az ingatlanadót nem képesek fizetni (pl. azok a nyugdíjasok és alacsony jövedelműek, aki nagy lakást örököltek, illetve takarákoskodtak össze, vagy hitelből építkeztek), és ezt ráterhelik jelzálogként az ingatlanra, akkor kétszeres jegybanki alapkamat mellett az adósság 23 év alatt annyira felkamatozik, hogy még mindössze 0,5%-os ingatlanadókulcs mellett is elúszik a teljes ingatlanvagyon. Ha az adóhátralék a jelenlegi jegybanki alapkamat egyszeresével ketyeg, akkor 36 év alatt...

Az adórendszer akkor hatékony, ha szociálisan méltányos; ha olyan adókra támaszkodik, amelyek ellenőrzése és beszedése olcsó; ha az adók nem torzítják jelentősen a termelési tényezők allokációját, azaz kicsi az adórendszer eltérítő hatása; ha az adórendszer konjunktúrapolitikai szempontból stabilizáló hatású; és ha csökkenti a piac egyéb tökéletlenségeit, káros közvetett társadalmi hatásait, "externáliáit". A cikk röviden áttekinti, hogy melyik adónemnek mi az erőssége és gyengesége. Ezek alapján megállapítható, hogy a vagyoni típusú adónemek Magyarországon jelenleg túlságosan alulsúlyozottak.

A mai Népszabadságban megjelent cikkemben is kifejtem, hogy az ingatlanadó igazságos, mert a vagyonosabb ingatlantulajdonosokat terheli meg jobban, ráadásul nehezebben eltitkolható adófajta, és hatékony is, mert nem torzítja a piacokat. Ha az adónem ráterhelhető jelzálog formájában az ingatlanra, akkor nem jelent vészes terhet a szegényebbek számára sem. Indokolt ezen kívül az ingatlanok átruházását terhelő forrásadók és illetékek eltörlése is, ugyanis ezek akadályozzák a tőke és a munkaerő szabad áramlását. A különböző átírási költségek, lakbéradók és ingatlan-nyereségadók hozzájárulnak a strukturális munkanélküliséghez.

Az MSZP-SZDSZ koalíciós megállapodás lefektette az egészségbiztosítás reformjának fő alapelveit, azonban még messze nem dőlt el minden, hanem az ördög a részletekben van, azaz az őszi törvényalkotástól függ. A létrehozandó egészségügyi pénztárak között a koalíciós megállapodás kapcsán kialakulhat akár költséghatékonysági verseny, akár korrupciós verseny. A kulcskérdés az, hogy milyen formában és mértékben korlátozza majd a törvény a magánpénztárakból történő osztalékkivételt, azaz hogy a magánpénztáraknál keletkező profit mekkora részét lesz kötelező beruházásokba visszafektetni, és mekkora részét viheti a tulajdonos ki a rendszerből. A cikkben mindkét szenárió forgatókönyvét..

A népszavazással a Kormány kapott egy újabb lehetőséget arra, hogy elmagyarázhassa az embereknek a reformok lényegét és pozitív hatásait. Ez ugyanis sajtófelületet és társadalmi figyelmet indukál. A 2005. decemberi népszavazást a saját hibái miatt vesztette el az MSZP, most azonban már remélhetőleg nem fogunk már ilyen kapitális hibákat elkövetni.

Egy éve zajlik az éles koalíciós vita az egészségbiztosítás területén, amikor Gyurcsány Ferenc lefektetett egy kompromisszumos javaslatot. Ez akár fordulópont is lehet. A közleményünk bemutatja az indítvány lényegét, valamint azt, hogy milyen válaszokat ad azokra a kritikákra, amelyeket a több-biztosítós rendszerrel szemben az elmúlt időszakban mi is megfogalmaztunk. A javaslatot elfogadható kompromisszumnak tartjuk.

Bár az egészségbiztosítási rendszer átalakítása tekintetében döntés nem született (valószínűsíthető, hogy a vegyes rendszer lesz a kompromisszum), a tárgyaláson egy tekintetben mégis történt előrelépés: az MSZP és az SZDSZ közösen deklarálta, hogy támogatják az egészségügyi szolgáltató intézmények gazdasági társasággá alakítását. Kimondták, hogy elsősorban a szolgáltatói oldalon kell ösztönözni a versenyt.

Hegyi Gyula EP képviselő tapasztalatai szerint, miközben a kórházi ágyszámcsökkentést üdvözölve fogadták az EU szakértői, a több-biztosítós rendszer bevezetésének már negatív lenne a fogadtatása. Európában csak Hollandiában működik sikeresen ez a rendszer, de ott is sok éven át tartott a bevezetése. Működésének előfeltétele a társadalom tudatossága, a járulékfizetés és az ellenőrzés pontossága, a végrehajtás pártatlan kontrollja és a széles társadalmi konszenzus. Mivel ez Magyarországon még nincs, a WHO szakértői szerint az első reformlépések a járulékbeszedés hatékonyságának növelése, a területi decentralizáció, a kiadások szigorúbb ellenőrzése és az információval való ellátottság javítása kellene, hogy legyenek.

Az SZDSZ szerint a több-biztosítós rendszer képes visszaszorítani a pazarlást, mert a magánbiztosítók (igaz, a működési költségeik emelkedésével) nem fogják megfinanszírozni a "felesleges" vizsgálatokat. Ez azonban téves érvelés. Egyrészt helytelen reform az, ami az adminisztrációs költségeket emeli, a szolgáltatások körét pedig csökkenti. Másrészt a valódi pazarlás nem itt, hanem a helytelen beruházási döntéseknél és a rossz érdekviszonyok miatt van. Ezen azonban a több-biztosítós rendszer nem változtat. A megldás a szolgáltató intézmények gazdasági társasággá alakítása lenne.

Való igaz, hogy a verseny az esetek túlnyomó többségében (kb. 95%-ban) hatékonyabban működik, mint az állami monopólium, de ez akkor sem egy mindenek felett álló, további elemzést nem igényelő és általános érvényű örökigazság. Mielőtt egy területre beengedjük a piaci versenyt, ugyanúgy költség-haszonelemzést kell végezni, és meg kell becsülni, hogy vajon a verseny többletköltségeit túlkompenzálja-e a verseny hatékonyságnövelő hatása. A cikkben található rövid költség-haszonelemzésből jól látható, hogy a versenynek mind a többletköltsége, mind a többlethaszna attól függ, hogy milyen olcsó, gyors, rendszerezett és hatékony az információáramlás. Ha a piaci információhoz való hozzájutás költséges, vagy lehetetlen, akkor a verseny még rosszabb lehet az állami monopóliumnál is. Az egészségbiztosítás egy tipikusan olyan piac, ahol a verseny rendkívül költséges és alacsony hatásfokú.

Örömmel olvastuk a péntek reggeli újságokban, hogy a Pénzügyminisztérium átvette javaslatunkat, mely szerint az Alkotmánybíróság által visszadobott elvárt adó intézményét váltsa fel az alkotmánykonform fix összegű adóelőleg, ami a későbbi évek folyamán, ha a cég nyereségbe fordul, a társasági adóból visszaigényelhető.

Az elmúlt napokban sok vita folyt arról, hogy hogyan lehetne a költségvetésben pótolni azt az 50 milliárdot, mely az elvárt adó kieséséből származik. Az adónemet alkotmánykonform módon adóelőleg formájában be lehetne vezetni. Ezt alkalmazzák Németországban is.

Helyes, hogy az orvosnak (ha a beteg másként nem rendelkezik) kötelező lesz felírni az olcsóbb gyógyszert az ugyanolyan hatóanyagúak közül, azonban a beteget is érdekeltté kellene tenni, hogy váltson át az olcsóbb készítmény fogyasztására. A százalékkulcsos támogatási rendszer helyett ezért be kellene vezetni a fix összegű támogatási rendszert a gyógyszereknél.

A beruházási döntések az egészségügyben ma politikai szinten születnek, azok akik pedig a leginformáltabbak, azaz az orvosok és az ápolók, semmilyen platformon nem szólhatnak bele, hogy például létesítsenek-e egy kórházban egy új röntgengépet, lélegeztetőgépet, stb. Ahhoz, hogy ezt a jelenlegi hierarchikus feudális struktúrát feltörjük, és hogy a szolgáltatók között valódi verseny legyen, az szükséges, hogy gazdasági társaságokká alakítsák az egészségügyi szolgáltatókat...

Több biztosítós rendszerben felvetődik az a kérdés is, hogy ki fizeti és kinek a részére fizeti az inaktív népesség biztosítási díját. Nyilvánvalóan az a biztosító lenne az egyértelmű piacvezető, amelyik meg tudja győzni az állami szerveket arról, hogy vele kössön biztosítást. Ekkora összegeknél (a népesség felének egészségbiztosításáról van szó!) hatalmas a csábítás a korrupcióra, mely kontraszelekciót eredményez a biztosítók között.

Egy több biztosítós rendszerben például hiába mondja a biztosítótársaság az egészségügyi szolgáltatónak, hogy bizonyos szolgáltatást már nem fizet ki, mert azt a beteg nem kapta meg a megfelelő színvonalon, a szolgáltató mégsincs rászorítva a kreatív könyvelés és az indokolatlan túlkezelés megszüntetésére, ugyanis könnyedén biztosítótársaságot (és ezzel együtt ellenőrző szervet) válthat. Mivel a biztosítótársaság nem képes megfelelően ellenőrizni a szolgáltatót (ráadásul az ellenőrzés igen költséges) egyetlen megoldása az ha közvetlen tulajdonrészesedést szerez az egészségügyi szolgáltató cégekben. Ezzel azonban már átesünk a ló másik oldalára, ugyanis ebben a szituációban már a beteg kerül kiszolgáltatott helyzetbe, könnyen előfordulhat, hogy a betegeket alulkezelik.

Ha több biztosító van, akkor azok valóban versenyezni fognak az állampolgárok pénzéért, azonban eközben a biztosítók valójában abban lesznek érdekeltek, hogy minél több olyan járulékfizetőjük legyen, akinek alacsony a betegségkockázata. A piaci verseny ráadásul azt eredményezi, hogy ennek hatására a magasabb betegségkockázatú állampolgároknak magasabb járulékfizetési kötelezettséget fog a biztosító kiróni.

Elsősorban azért, mert ennek hatására az egészségügyben a beruházási döntések már nem politikai szinten születnének meg, hanem végre az orvosok és az ápolószemélyzet is beleszólhatna abba, hogy milyen orvosi műszerekre és informatikára van szükség. Márpedig ők a leginkább hozzáértők és informáltak, nem pedig a politikusok és a köztisztviselők. Jelenleg a pénz nem oda megy, ahová kellene, az egészségügy egyszerre pazarló és koldus.

A népszavazás nagy lehetőség arra, hogy a Kormány pótolja eddigi mulasztását és elmagyarázza az embereknek, hogy miből állnak a reformok, és hogy ezen mit nyernek majd az állampolgárok. Ehhez azonban a két évvel ezelőttinél sokkal kiforrottabb és szakmaibb elképzelésekre van szükség. Nem szabad megint úgy kommunikálni, hogy "a népszavazáson feltett kérdés értelmetlen", hanem mostmár végre el kellene tudni magyarázni, hogy például a kórházprivatizáció miért szükséges, stb...

Az államháztartási reform keretében rögzíteni kellene azt is, hogy milyen érdekeltségi viszonyok mellett, milyen garanciái lesznek annak, hogy ezekért cserébe a lakosság magasabb színvonalú közszolgáltatásokhoz juthat, majd ezt el is kell fogadtatni a társadalommal. Amikor megszorító intézkedésekre és olyan államháztartási reform meglépésére kényszerül a Kormány, amelyeknél a költségvetés azonnal érinti a polgár zsebét, de a haszna majd csak néhány év múlva jelentkezik, akkor ehhez mindenféleképpen szükséges lenne egy óriási bizalmi tőke, ami alapján a polgárok most már elhiszik, hogy vége a hazugság politikájának, vége van a nem cselekvés politikájának...

Gyurcsány törekvései, hogy szakítanunk kell az eddigi politikával és egy hitelesebb, szakmaibb és reálisabb politizálást kell folytatni, mindenképpen figyelemreméltóak, azonban kétségeim vannak abban, hogy a jelenlegi centralizált pártbeli irányítással ez megvalósítható. Ha Gyurcsány Ferenc hitelessége megkérdőjeleződött, akkor nyilvánvalóan kell egy olyan személy a Kormányba, aki ezt vissza tudja szerezni.

A nyugdíjreform két alapvető részre bontható: a jelenlegi, finanszírozhatatlan rendszer kiigazítása, illetve az első pillérnek a további strukturális reformja, mely végleg kiveszi a politikusok kezéből a nyugdíj meghatározásának lehetőségét, és ezzel lehetetlenné válik a jövőben is az, hogy a felelőtlen ígérgetések következtében a nyugdíjkassza ismét elszálljon. Bokros mindkettőre konkrét javaslatokkal állt elő.

A tandíj szükséges, de távolról sem elégséges. A közleményünk nyolc pontban foglalja össze Bokros felsőoktatási reformjavaslatait.

Bokros Lajos 6 év után először fogalmazott meg pozitív értékelést az éppen aktuális kormány gazdaságpolitikai programjával kapcsolatban, fenntartásokat mindössze a strukturális reformok kidolgozásának sebességével kapcsolatban fogalmazott meg.

A Zöld Könyv azonban, miközben sokat beszél a finanszírozás reformjáról (valódi biztosítássá alakítani a TB-t, esetleg többiztosítós rendszer, hálapénz megszüntetése, beteghozzájárulás különböző fajtáinak esetleges bevezetése – pl. napidíj, vizitdíj, receptdíj, stb.), alig ejt szót a szolgáltatás reformjáról. A pazarlást úgy tudnánk megszüntetni és többletforrást úgy tudnánk bevonni és versenyt úgy tudnánk teremteni ha azonnal gazdasági társasággá alakítanánk az összes egészségügyi szolgáltatót.

Bokros politikailag támogatja a Gyurcsány-csomagot, bár vannak ezzel kapcsolatban szakmai fenntartásai. Szerinte kevesebb adóemelésre, az adórendszer radikális egyszerűsítésére, a tandíj mellett átfogó felsőoktatási reformra és a költségvetési kiadások csökkentésére van szükség. Többszáz bújtatott állami gazdasági társaságot meg kellene szüntetni, az ártámogatásokat a közlekedésnél is el kellene törölni, és szigorúbb költségvetési politikára van szükség az egyházak esetén is.

A tandíj (FER) bevezetése, valamint a költségtérítéses és államilag finanszírozott képzés közötti átjárhatóság biztosítása reformértékű lépés. Szükség lenne még az oktatók közalkalmazotti státuszának megszüntetésére, valamint az ösztöndíjak intézmények közötti "átvihetőségére". Nagy hiba azonban a 120 százalékos rektori béremelés, mely a gazdaság jelenlegi helyzetében irracionális lépés.

Az egységes adókulcs egyszerűbb, könnyebben, olcsóbban beszedhető. Nem az egyes adónemeknek külön-külön kell progresszívnek lenni, hanem az adórendszer és a szociális rendszer egészének kell hatékonynak és igazságosnak lennie. Az elsősorban szegényeket sújtó ÁFA hatása például ellensúlyozható egy progresszív SZJA-val, a tőkejövedelem adójának felemelésével, az ingatlanadó bevezetésével, a közvetlen szociális támogatásokkal, stb.

A rendszerváltás óta évente többszáz milliárd forint privatizációs bevétel folyt be, azonban mára az állami vagyon elfogyott. A cikk áttekinti az 1998-as, 2002-es és 2006-os felelőtlen ígérgetéseket, és a betartandó maastricht-i konvergenciakritériumokat is.

Bokros szerint további kiadáscsökkentésekre (13. havi nyugdíjat az egészségkasszába), az adórendszer radikális egyszerűsítésére (kedvezmények megszüntetése) van szükség. A politikai kockázat nem a csomag mértékétől és összetételétől függ, hanem a Kormány szavahihetőségétől, mely most sajnos megrendült.

Új kormányzati negyed épül, melyben kevesebb köztisztviselő, alacsonyabb költségen, (remélhetőleg) magasabb színvonalú közszolgáltatást fog nyújtani. Ehhez azonban szükség lenne még a köztisztviselők jogállásának rugalmasabbá tételére, feladataik, hatásköreik konkrétabb definiálására és a teljesítménybérezésre is! A hivatali ranglétra is a teljesítmény alapján álljon fel, szünjön meg a "kihalásos rendszer"!

A gyenge forint versenyképesebbé teszi az exporttermékeinket, élénkíti a gazdaságot, és ha ez nem jár együtt a várakozások romlásával, akkor tartós inflációs hatása sincs. Ha ez párosul egy szigorú bérpolitikával, esetleg egy-két év reálbércsökkenéssel, akkor ez a helyes új egyensúlyteremtő politika!

A beruházási döntéseket nem szabad a hivatalokra bízni, mert az az apparátus öncélú növekedéséhez, és a fejlesztési forrásoknak nem a társadalmi elvárások szerinti elköltéséhez vezet. Akkor a legnaggyobb az átláthatóság, az ellenőrizhetőség, és akkor a legkisebb a pazarlás, ha a fejlesztési pénzek elköltéséről közvetlenül a Kormány rendelkezik, az Országgyűlés hagyja jóvá, és az ÁSZ ellenőrzi.

A realitásokkal szembesítő kommunikáció teljesítményre ösztönzi a gazdasági szereplőket, élénkíti a gazdaságot, és növeli a gazdaságpolitika sikerességét. Fura módon a csomag annál elfogadhatóbb a társadalom számára, és annál megvalósíthatóbb, minél szélesebb társadalmi rétegekre terjed ki.

Gyurcsány a csomagjával jól leveri a lakossági várakozásokat, miközben az ország valós teljesítményét pedig emeli. Ez a jó kommunikációs taktika! Mind az elmélet, mind pedig a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azokat a kormányzópártokat választják vissza a következő választásokon, amelyek teljesítménye a várakozásokat túlszárnyalta.

Bokros Lajos, Csillag Istvánnal, Bauer Tamással és Mihályi Péterrel közösen írt cikkében az azonnali költségvetési stabilizáció és államháztartási reformról alkotott elképzeléseit osztja meg a nyilvánossággal. A cikkben természetesen visszaköszönnek a szakember által már több, mint egy évtizede hangoztatott azon javaslatok is, amelyekre eddig a politika még nem volt érett. Most azonban már úgy tűnik más a helyzet! Jó esélyünk van, hogy végre a sokszor hangoztatott elvek bekerülnek az új kormány programjába. Nincs több időnk halogatni! Ez az utolsó esély!