A cikkben olvashatunk egyrészt további példákról, hogy milyen típusú információk összegyűjtése lenne hasznos, másrészt az alapvető szerkesztési alapelvekről, a hitelességet biztosító garanciákról és a motiváló tényezőkről. Például, mindenki a saját nevében szerkesztene, minden tényinformáció mellett ott lenne a link-hivatkozás a forrásra és mindig a tömör és tartalmas fogalmazási stílus lenne a követendő példa.
A Wikipédia szoftverét és szerkesztési elveit vegyük át. A belső honlap szerkesztőfelületéhez a kongresszusi küldöttek, a választmányi tagok, valamint a megyei és helyi vezetők kapjanak hozzáférést, de a teljes párttagság olvashatná az enciklopédiát. Így nem merülnének feledésbe a megoldandó problémák, valamint hatékonyabb lenne a döntés-előkészítés és a politikai tevékenység egyaránt. A cikk aktuális példákat is tartalmaz, a megvalósítás részletes módja Kertész Krisztián programjában megtalálható.
Bizonyos kérdésekben markáns és elvi ellenzékiségre (pl. demokratikus intézmények, baloldali értékek és az előző kormány gazdasági stabilizációs politikájának védelme) más kérdésekben pedig konstruktív ellenzékiségre van szükség. Nem szabad általánosítani. Kertész Krisztián pályázatában bemutatott pártenciklopédia nagymértékben hozzásegíthet az ellenzéki karakterünk megformálásához, rugalmasságához és egységességéhez egyaránt.
A köztársasági elnökjelölt állításának értelme az, hogy az MSZP ezzel meg tudja mutatni az önálló arculatát, és potenciális váltópártként tudja feltüntetni magát. Az elmúlt napokban megszellőztetett, jobboldalhoz kötődő politikusok nevei ebből a szempontból vakvágányt jelentenek. Egy köztiszteletben álló, szakmailag elismert, baloldali ember hiteles jelölt lehetne (pl. Glatz Ferenc), persze csak ha vállalja is...
A szavazók több mint 85%-a támogatná a "morális bizalom-megvonás" intézményét. Több mint 91% támogatná, hogy a helyi szervezetek kapják meg még azt a jogosítványt is, hogy akár fel is függeszthessék a korrupciógyanús ügyekbe keveredett politikusok párttagságát. Igaz, a relatív többség (39%) biztosítana fellebbezési lehetőséget is a magasabb szintű párttestületeknél. Kb. 26% azonban még ezt a jogorvoslati lehetőséget se adná meg. Voltak azonban puhább álláspontok is: a szavazók kb. 26% csak akkor adna jogosítványt a felfüggesztésre, ha a politikus ellen az ügyészség már büntetőeljárást kezdeményezett és vádat emelt.
A 40 oldalas pályázatban (a bemutatkozáson kívül) a szerző leírta az elképzeléseit a párt szervezeti megújításáról, alapvető elvi irányáról, a korrupció elleni küzdelem módjáról, az MSZP kommunikációjának habitusáról, ellenzéki politizálásának karakteréről, illetve a többi parlamenti párthoz való viszonyulásáról. A dolgozat kiemelt témaként kezeli a párt belső kommunikációs- és döntés-előkészítő rendszerének hatékonyabbá tételét, a szélesebb körű és gyorsabb belső pártviták lebonyolításának technológiai korszerűsítését és a vezetői teljesítmények nyomon követését, mérését.
Igaz ugyan, hogy a "morális bizalom megvonása" intézmény azzal a kockázattal is járhat, hogy néhány politikus ezt (rosszhiszeműen) a riválisai eltávolítására használná, azonban ennek a valódi kockázata, potenciális kára kicsi. Egyrészt, a nyílt vita és a titkos szavazás egyaránt a tisztességes politikusok számára kedvezőbb terep, másrészt pedig nem árt az sem, ha a politikusaink megedződnek a "koncepciós eljárások ellen", ugyanis a jobboldali támadások kereszttűzében még inkább szükség lesz ezekre az önvédelmi képességekre.
Vezessük be a "morális bizalom megvonása" intézményét! A korrupciógyanús ügyekbe keveredett politikustól egy olyan szervezet vagy testület, amelyhez az adott politikus valamilyen módon politikailag közvetlenül kötődik (pl. helyi szervezet, megyei párttanács, választmány, frakció, stb., mert az adott testületben rendszeresen tevékenykedik, vagy annak felhatalmazásából adódóan tölt be a politikus valamilyen tisztséget) egy többségi és titkos szavazás útján megvonhatná a bizalmat.
Az MSZP Választmánya Kertész Krisztián javaslatára fogadta ezt el. Így, egyrészt az eddiginél egy jóval szélesebb körből kerülhetnek majd ki a jelöltek, másrészt pedig a pártvita nem korlátozódik majd kizárólag a személyi kérdésekre, hanem a programok mindezt majd megtölthetik tartalommal is.
A párt megújulás, irányváltás és tartalmi viták előtt áll. Ezek a kérdések azonban akkor tudnak nagyobb hatékonysággal napirendre kerülni, ha ezeket összekötjük a személyi kérdésekkel is. A "programok versenye" ugyanis csak akkor tud elindulni, ha az írásoknak nagy az olvasottsága. Ez azonban csak akkor következik be, ha a párttagság azt érzi, hogy ennek komoly tétje van, és ténylegesen van esély a változtatásokra. Az országszerte egyértelmű "megmozdulások" arról tanúskodnak, hogy mindezt a tagság a tisztújítástól várja.
Mivel új pártot alapítani és működtetni nagyon költséges, a demokrácia egyetlen garanciája az, ha a pártok befelé is demokratikusan működnek. Az MSZP alapszabály-módosításának tervezete erősen centralizálná a pártot, mellyel csökkenne a párt alkalmazkodóképessége is. Az MSZP eddigi is a decentralizáltságának köszönhette a sikerességét. A politikai piacon a verseny az ország szempontjából is fontos, ugyanis ha egy vezető leválthatatlannak érzi magát, akkor egy idő után elkényelmesedik, és nem igyekszik megfelelni többé a társadalmi igényeknek.
Ez egy politológiai jellegű elméleti cikk, mely bemutatja, hogy minél fejlettebb a technológiai színvonal, minél olcsóbb és gyorsabb az információáramlás, annál hatékonyabban képes működni a demokrácia. Napjaink informatikai forradalma lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a pártokat és az intézményrendszereket tovább demokratizálják, hisz az emberek racionálisabban képesek dönteni a közügyekben.
Az MSZP szervezeti felépítése kellőképpen demokratikus, és megfelel a kor fejlettségi szintjének (minél fejlettebb a technológiai sznvonal, annál demokratikusabbnak kell lennie egy pártnak), azonban a tisztségviselők-vezetők kiválasztási módszerével komoly problémák vannak. A jelölési-választási rendszert fel kellene váltani a pályázati-választási rendszerrel: bárki jelöltethesse magát bármilyen párttisztségbe ha letesz egy programot, és ne egy jelölőbizottság döntsön hogy mérettetheti meg magát és ki nem.
A jelölőbizottsági rendszert fel kellene váltani a pályázati-választási rendszerrel. Csak ez biztosíthatja, hogy a tisztségviselőjelöltek körében nagyobb legyen a politikai verseny, és teljesítményelv szerint történjen a kiválasztódás.
Kenneth Arrow Nobel-díjas tétele bebizonyította, hogy még matematikailag, azaz elméletileg sem létezhet olyan szavazási rendszer, amely ne torzítaná a választók preferenciáit, azaz hűen tükrözi az igényeiket. A cikk elméleti, politológiai jellegű. Bemutat kilenc különböző szavazási rendszert és azok torzító hatásait. A politika feladata az, hogy lehetőleg olyan választási rendszert válasszon és alkalmazzon, amely a lehető legtöbb információt összegzi, amely esetében a legkevésbé lehet manipulálni a végeredményt, és amely a legkevésbé torzít.
