A jelen hírlevélben felvetett és vitára, szavazásra bocsátott téma szerintem igen bonyolult kérdés. Részemről szavaznék is, de amikor a honlapon felkínált 2 választási lehetőséget olvastam azok egyike sem volt számomra kielégítő. Nem tudtam tiszta szívvel egyiket sem bejelölni.

Tekintettel arra, hogy e téma legnagyobb mértékben a kisebbséget érinti és főként vidékre koncentrálódik sok-sok év alatt egy furcsa és számomra nem elfogadható folyamat alakult ki, mely jellemző a pártpolitika és a témában érintett Hivatalok részéről.
Pontosítom; furcsa az államgépezet politikája a juttatások kérdésében a roma lakosokkal, családokkal szemben.
Nem gondolom, hogy igazam van, vagy jól látom a helyzetet, de úgy gondolom sok év alatt – főként a roma kisebbség – olyan „privilegizált” helyzetbe került, hogy jelenleg kvázi már nem nagyon éri meg nekik dolgozni.
Mire gondolok;

•   Előnyt élveznek bizonyos fizikai munkavállalás terén.
•   Előnyben részesülnek a felvételi vizsgákon a hozott pontszámok tekintetében.
•   Előnyt élveznek a szociális juttatások megítélésében.
•   Előnyt élveznek a lakásépítési, és vásárlási kölcsönök tekintetében a nagy létszámú gyerekek miatt, stb…

Nem régiben hallottam, hogy vannak, akik egymás gyerekeit „örökbe fogadják” és így jutnak kedvezményekhez, ráadásul olyan mértékben, hogy maguknak a szülőknek már nem is muszáj dolgozni, mert megélhetésük így is biztosított már. Igaz nem magas szinten, de ez általában nem is igény ebben a körben.
Nézzük most, hogy mit ad e népesség az országnak; problémás témákat, igénytelenséget, bűnözést, folyamatos megoldásra igényt tartó kisebbségi kérdéseket, igénytelenséget, és sajnos csak nagyon kismértékben értékálló művészi, zenészi tevékenységet és elismertséget.
„Isten látja lelkemet”, nem vezérel semmiféle fajgyűlölet, sem előítélet, de azért én is látom, amit mindenki; a roma népesség igen nagy része nem a tisztességes munkából, hanem az ügyeskedésből és a számukra kedvező elbírálásból kíván megélni és ezt látják az általuk nevelt gyermekek is. Ebben nőnek fel. Igen, a kérdés valóban generális megoldásra tart számot, de nem a jelenlegi politikával úgy gondolom. Mi lenne, ha egyszer valóban egyforma mércével mérődne mindenki? Tudom a kérdés igen költői, de talán elgondolkodtató. Tudom, ezt most nem lehet, talán pont azért, mert ár sok minden az előzőekben leírt elgondolás szerint lett megteremtve és ebben változtatást nem egykönnyű tenni.
Lényegében egyetértek a Monoki polgármester javaslatával, elgondolásával. Sajnos azonban nem így működik a dolog. Valóban egy ilyen „munkára kényszerítés” nem biztos, hogy jó elgondolás. Szerintem pont azért nem, mert a gyerekek látnák kárát, hisz szüleik másként gondolkodnak. Valamit azonban tenni kellene. Úgy gondolom ezzel próbálkozott a polgármester úr is.
Környezetemben tapasztalom, hogy az emberek félnek olyan helyre költözni, olyan szomszédokkal élni, akik roma származásúak. Nem kevés olyan romával találkozni, aki a „zavarosban halászva” lett milliomos és kastélyban lakik, váltogatja a drágábbnál drágább autókat, vagy ún. média sztár lett pedig sötétség uralkodik a fejében. Tudjuk azt hiszem kiről beszélek. Úgy gondolta talán még polgármester is lehet… Kisfiam mobil telefonját pont egy ilyen (14 éves) fiú rabolta el a villamoson fényes nappal, miután megfenyegette egy késsel. Senki nem tett semmit. Sem a villamos vezetője, sem az utasok, mert még ők is féltek tanúskodni, nyilatkozni. Ez egy saját tapasztalat igaz, de nem egyedi úgy gondolom. Azt is gondolom, hogy a médiáknak is sokkal körültekintőbben kellene kezelni a „sztárcsinálást”. Tudom, ezzel nem kis bevételtől esnének el, de kérdezem én, csak ez az egyetlen szempont a nézettség, az újságok eladása, a profitteremtés terén? Igaz az is, hogy a táptalajt mi, átlagemberek teremtettük meg azzal, hogy jót nevetünk ezeken a „sztárokon” és ezzel elősegítjük mindezt. Ezen is változtatni kellene, bár talán ez a legnehezebb.

Végül is javasolnék kicsit több változatot a válaszadásra, mert a kapott eredmény szerintem nem fogja a valóságot tükrözni.

Várom mindenki hozzászólását a témához.